Bartal Gergely beszámolója az OSB Döntőről
2019. június. 04. 15:06
Május 31-én érkeztünk meg délután Nyíregyházára, amikor elfoglaltuk a szállást, illetve utána vacsoráztunk. Akkor szólt az egyik játékosunk, hogy nem érzi jól magát. Quintz Tamásról volt szó, akiről kiderült, hogy lázas lett. Malácsik Jenő Bácsi, a gyúrónk igyekezett rajta segíteni, de nem tudott. Másnap, amikor már kezdődtek a csoportmeccsek nem számíthattunk rá. Hála az égnek a szülei, illetve a segítség révén egy doki is a segítségükre sietett, miután Tamásnak kezdett javulni az állapota. De hogy játszani tudjon, azt még nem akartuk, hiszen pihennie kellett. Így álltunk bele az első napba, hogy egyik centerünk nélkül kellett lejátszanunk a csoportmeccseket.
Tamás helyén, és itt igenis kiemelném Dulcz Bende Leventét, akinek a posztja nem a center poszt, de szó nélkül beleállt a munkába és segítette a Csapatot! Aznap a Pénzügyőr SE csapata ellen kezdtünk. Nagyon sok hibát vétettünk, az ellenfél pedig nagyot küzdött, nekünk ez az első meccsünk volt, nekik már a második. Nehezen pörögtünk fel, a termet is meg kellet szoknunk, de uralva a mérkőzést, sikerült nyernünk 3-0 arányban. A második mérkőzés a Székesfehérvár csapata ellen volt. Mondanom sem kell, igazi megyei rangadót játszottunk. Javultunk az első mérkőzéshez képest, így kicsit már jobban összpontosítva játszottunk, de nem voltam maradéktalanul elégedett. A mérkőzés utolsó szettjében eszközöltünk egy váltást, amivel a fehérvári csapatot megleptük, és a 4. szettet megnyerve, 3-1-es győzelmet arattunk a nagyon jól nyitó fehérváriak ellen. Pénteken így a csoport 1. helyén végezve automatikusan az elődöntőbe kerültünk. Másnap ismét a fehérvári gárdával játszottunk, hiszen javítottak és a Kecskemét ellen nyertek a keresztjáték során. A srácoknak megmondtuk, ami tegnap volt, azt felejtsék el, ez most teljesen más meccs lesz. Így is volt. Nagyon sok taktikai utasítást kaptak, valakinek a mérkőzés folyamán is mondanom kellett többször is, mert a meccs hevében elfelejtette, de azt gondolom ezen a mérkőzésen nagyon haraptak a srácok. Mindenre odafigyeltek. Igazi csapatmunkával, magabiztos győzelmet arattunk, a nagyot küzdő fehérvári csapat ellen: 3-0 lett ide. Örültünk nagyon, ismét közelebb kerültünk az álmaink eléréséhez, de hogy ne bízzuk el magunkat, el kellett beszélgetni a játékosainkkal, hogy hibát ne kövessenek el.
Vasárnap a döntőt játszhattuk, az ellenfél pedig a Szolnok csapata volt, akik ugyanúgy veretlenül kerültek be a döntőbe. Mondanom sem kell, ebben az évben a felnőtt csapattól kezdve, a junior, az ifi korosztályban át mindig rangadót játszottak a srácok egymás ellen, így a serdülő döntő is annak ígérkezett. A csapatmegbeszélésen mindenki tudta, miért jöttünk, elmondtam nekik, ha már megküzdöttünk a lehetőségért, azt ragadjuk meg, és ne engedjük ki a kezünkből, mert nem biztos, hogy lesz még egy alkalom. Az elszántság megvolt, a taktikai utasításokat megkapták a srácok, így készülhettünk a bemelegítésre. A bemelegítés során már Tamás is velünk mozgott. A bemelegítő ütések előtt megint mértünk egy értéket, és mivel nem volt láza így ő is beállhatott újra a csapatba. Elkezdődött a meccs, és szinte végig koncentráltan játszottunk. Persze hibáztunk, jött a megingás, de ha jött is, mindig tovább tudtunk lépni belőle. Az első ütőink félelmetesen termeltek a szélén, de ők sem robotok. Elkezdtek centerben támadni, ami ellen muszáj volt magasítanunk a blokkot, így pályára küldtük a Quintz Tomit is, amellyel ismét képesek voltunk tartani őket a hálónál és védekezésbe ismét feljavultunk. A második szettben fej-fej mellett haladtunk 20-20-ig. A végjátékban extrákat hozva blokkban védekezésben megtudtuk nyerni a 2.-ik szettet is. Az utolsó szettben mindkét csapaton jelentkeztek a fáradtság tünetei, amelyekből jöttek a hibák: nyitásrontás, rossz érintés, rossz támadás befejezés. Időkérésnél törekedtem a játékosokra hatni, hogy ne hibázzunk, játsszuk tovább a rossz labdát, ne rontsunk nyitást, még ha ez azt is eredményezte, hogy nem nyitottunk erőseket, de mégis ez volt a jó választás. Blokkban összeálltunk és a 3.-ik szettben magabiztosan hoztuk a szettet és ezzel együtt meg is nyertük a döntőt, a nagyon jól küzdő, az első két szettben jól játszó Szolnok ellen. Nagyon megdicsérem a játékosokat, hiszen a 3 nap alatt folyamatosan javult a játékunk, a legjobban az elődöntőben játszottunk, a döntőben, amikor már fáradtunk, a szívünk vitt előre, amelyet fizikailag és így fejben is, mi bírtuk jobban. Rengeteg munka, edzés szám, mérkőzés szám volt a fiatal játékosainkban, és amit az év elején gondoltunk, hogy ez kifizetődő lesz majd, az be is jött. Leginkább ott látva, hogy ha valami nem sikerült, nem estek össze a játékosaink, hanem magabiztosan álltak bele a következő labdamenetekbe. A tornán kiemelkedő teljesítményükért két játékost díjaztak.
Különdíjat kapott: Sümegi Kristóf András
MVP díjat: Kecskeméti Bálint Olivér
A csapat minden egyes játékosa odatette magát az évben az edzéseken, amelyet a bajnoki címmel koronázták meg. Gratulálok a Játékosoknak, az Edzőknek, a STÁB-nak. Köszönjük az Egyesületünknek, a DSE Röplabda Akadémiának a sok lehetőséget, főleg az edzés számban, a versenyzési lehetőségekben, hogy ez a korosztály még több meccsen bizonyíthatott, tanulhatott, fejlődhetett. Köszönjük a szülőknek, családtagoknak, hogy mindig mellettünk álltak, számos helyre elkísértek bennünket, és szurkolásukkal támogattak, erősíttetek bennünket. Ez az eredmény az Egyesületben dolgozó emberek, edzők, vezetők nélkül nem jöhetett volna létre. Itt mindenki nyert, de legfőbbként a GYEREKEK!
A mosoly az arcokon az felejthetetlen! Büszkén jelenthetjük ki: BAJNOK CSAPAT! 😊
Vissza