Gyászol a sportélet, gyászol Dunaújváros!

2021. március. 24. 08:03

Nehéz szavakat találni. Hosszú évtizedek képekké vált eseményei kavarodnak össze bennünk most, hogy Bába Misi már nincs köztünk. Ezt sem felfogni, sem elhinni nem lehet. Nincs rá szó, amivel ki lehetne fejezni azt az érzést, melyet elvesztése jelent. Már az is sokkoló volt, mikor megtudtuk, hogy baleset érte. De egy emberként bíztunk abban, hogy felépül, és újra átölelhetjük egymást. Bíztunk abban, hogy Misi visszatér közénk, láthatjuk mosolyát, mond egy-egy biztató szót, megkérdezi, hogy hogy vagy barátom, és ismét együtt szurkolunk majd. Együtt szurkolunk ismét minden dunaújvárosi sportolónak, minden mérkőzésen. Ő több volt, mint azok, akiket ikonoknak szoktak nevezni. Sokkal több! Az ő szíve mindig Dunaújvárosért, a dunaújvárosi sportért dobogott. Igazi lokálpatrióta volt, hiszen itt született, itt dolgozott, itt sportolt, itt élt, itt szeretett mindenkit, és őt is mindenki tiszta szívből szerette.

1955 –ben született, majd a Dunai Vasműben kezdett dolgozni. Fiatalon a birkózásban teljesedett ki, mely sportágban a juniorok és a felnőttek közt is magyar bajnoki bronzéremig jutott. Munkája mellett vált masszőrré. Először a Dunaújvárosi Építők labdarúgó csapatánál dolgozott, majd 1984-től a Dunaújvárosi Kohászhoz tért vissza. A női kézilabda csapatnál egy évvel később állt munkába. Ő azonban sokkal több volt, mint masszőr, hiszen nem csak a testet, hanem a lelket is ápolta. Számos sikerben volt kiemelkedő szerepe. A női kézilabda csapattal öt magyar bajnoki cím és ugyanennyi Magyar Kupa-győzelem mellett minden nemzetközi kupát megnyert az együttessel. Ha hívták ment, és segített más egyesületeknél is. Négy éven keresztül, 2005-től 2009-ig a magyar női kézilabda válogatottnál folytatott masszőri munkát, ahol az Európa-bajnoki bronzérem és világbajnoki bronzérem megszerzésének is részese volt.

A szakmai sikerek soha nem vakították el. Ő mindig Misi maradt. Aki mindenkihez mosollyal közeledett, mindenkihez pozitívan, szeretettel szólt. Soha nem felejtette el felköszönteni barátait, szeretteit, és soha nem felejtették el felköszönteni őt sem.

Azt szokták mondani, nincs pótolhatatlan ember. De mi tudjuk, hogy van. Az ő lelke, szellemisége mindig itt lesz velünk. Tudjuk, hogy most is itt van köztünk, és mosolyog ránk.

De mi sírunk, és emlékezünk. És soha nem feledünk.

Szia Misi!

 

 

 

Vissza