Büszkeségeink

Hatalmas boldogság és büszkeség, hogy megnyertük a serdülő bajnokságot. Ez annak köszönhető, hogy remek volt a hangulat csapaton belül. Az energiáinkat kizárólag az edzésmunkára és a mérkőzéseken nyújtott teljesítményre fordítottuk. Ebből adódott, hogy játékunk, teljesítményünk, ezzel együtt az eredményességünk is felfelé ívelt. Több alkalommal – gyakran edző nélkül – leültünk beszélgetni, melyeken megbeszéltük, hogy csakis úgy lehetünk sikeresek, ha minél jobban odafigyelünk egymásra. Ez a meccsek labdamenetei között is így volt. Ha elvesztettünk egy pontot sem kerestük a bűnbakot, hanem összeborultunk és bíztattuk egymást. Ha vége volt egy-egy meccsnek, akkor azt este egymás között kiértékeltük. Így tudtunk felkészülni a következő összecsapásokra. A szezon végére teljesen összeállt a csapat, mely alapján joggal mondhattuk ki, hogy mi vagyunk a serdülő bajnokság bajnokai. Nem véletlen az, hogy ellenfeleink csupán egy szettben voltak képesek legyőzni bennünket, így veretlenül lettünk bajnokok, melyre nagyon büszkék vagyunk. Ez a győzelem hatalmas erőt ad a folytatáshoz, de a tanuláshoz is. A Pannon Oktatási Központ gimnáziumában tanulok, és ha ott végzek, nagyon szeretnék egyetemen továbbtanulni. A célom, hogy az élsport mellett a tanulásban is sikeres legyek, így szeretnék bejutni majd a Testnevelési Egyetemre, hogy testnevelő tanár és röplabda edző váljon belőlem. Ha lesz lehetőségem arra, hogy külföldön kipróbáljam magam, akkor mindenképpen meg szeretném ezt tenni, hiszen a célom, hogy a magyar röplabda válogatottal kijussak az Olimpiára.

Nagyon megdolgoztunk a bajnoki címért, melynek legvégén lábsérülésem miatt nem végezhettem edzésmunkát. Ez nagyban megnehezítette célomat, mégpedig azt, hogy én legyek az év ütőjátékosa, de ha kellett, ülve végeztem el a labdás feladatok egy részét és az erősítő munkát egyaránt. Emiatt az sem volt biztos, hogy a bajnoki döntőben egyáltalán pályára léphetek, ennek ellenére azonban együtt éltem a csapattal, nehogy bármiről is lemaradjak. Végül sikerült felépülnöm, és a csapat rendelkezésére állhattam. A Kecskemét elleni döntő ütközetre olyan kiválóan működtünk együtt, hogy nem lehetett kérdéses a győzelmünk. Az első hely megszerzése pályafutásom eddigi legnagyobb mérföldköve, melyre nagyon büszke vagyok. Régi álmom valósult meg ezzel, melyet nagyban köszönhetek csapattársaimnak is. A célom az, hogy a tanulás mellett a következő években Dunaújvárosban alkossak marandót, szép eredményeket érjek el a junior és az ifi bajnokságban, valamint az NBI-es csapat alapembere legyek.

Fél év elteltével éreztem azt, hogy a komoly fizikai és szellemi megterhelés miatt sikerült felvennem a ritmust. Egy idő után a szabadidőmet is be tudtam osztani, a tanulásra is elég időm maradt. Fárasztó időszak volt, de mint az az eredményeinkből látszik meg tudtuk csinálni. A serdülő bajnoki címig vezető út elején ellenállás nélkül jutottunk tovább a hatos döntőig. Ekkor már éreztem azt, hogy ellenfeleinknél sokkal erősebbek vagyunk, és akár a bajnokságot is megnyerhetjük. Mindezt úgy, hogy naponta kétszer edzettünk, mely ebben a korosztályban egyedülálló. A döntőben egyedül a Kecskemét nehezítette meg a dolgunkat, akik egy szettet elvettek tőlünk, ettől kezdve azonban egyenes út vezetett az aranyéremig. Mivel ez az első igazi csapatsikerünk, melyet ráadásul édesapám irányítása alatt értünk el, ez számomra mindig emlékezetes marad, melyre nagyon büszke vagyok. Úgy érzem, szép jövő áll előttünk, melyhez az kell, hogy együtt tudjunk maradni. Ekkor biztosan jönnek majd a sikerek mind a korosztályos, mind a felnőtt csapattal.